Ülés után ülő sport. Nem igen ajánlott.

Mostanában egyre többet gondolkodtam, hogy el kellene járnom valamit sportolni. De ez koránt sem egyszerű. Nehéz olyan sportot találni, amit be tudok iktatni az időbeosztásomba, belefér a költségvetésembe, és még kedvem is lenne hozzá. Próbálkoztam különböző dolgokkal, de nem igazán jöttek be. Ezért nem is nagyon kerestem semmit. Mint ahogy ez lenni szokott. Viszont most rájöttem, hogy mégis muszáj valamit csinálnom. És most úgy tűnik találtam is valamit. Egy nagy fitnesz központ, ahol sokféle órára el lehet látogatni. Tényleg, minden van, a legtöbb még kezdőknek is jó. Én elsősorban a gerinctornát néztem ki, mindenképp ki akarom próbálni, mert sok probléma van a hátammal. A doki már így is sokszor javasolta, csak nem hallgattam rá. Pedig a gerinc egészsége fontos.

Nálunk családi vonás, mármint apai ágon, hogy hajlamosak vagyunk elhanyagolni az egészségünket, illetve a testünkkel való törődést. Apám is és nagyapám is hátfájástól szenvednek, kb. egész életükben. A nagypapám a sok fizikai munka miatt, ugyanis egyedül dolgozik legtöbbször, így a nehéz tárgyakat is egyedül kell emelnie. Apám pedig az állandó üléstől. Kamionos, így ideje nagy részét ülve tölti. Bár azt nem mondhatom, hogy nem sportol, ugyanis van valami, amit szabadidejében csinál: a motorozás. Persze ez a fent leírt helyzeten nem segít, hisz ez is „ülő munka”. De erről semmiképp nem mondana le, ez az élete. Meg tudja viselni a hátat ez is, tapasztalatból mondom.

Gyerekként úgy nézett ki én is motoros karrierbe kezdek. Azon felül, hogy sokat motoroztam, sokat mentem apámmal is sport motoron. Viszont a baj az volt, hogy arra nem volt túl jó a bukósisakom. Én cross motoroztam, így ahhoz passzoló sisakom is volt. Nyújtott áll résszel, illetve egy napellenzővel (aminek a pontos nevét nem tudom), plexi nélkül. Külön kellett hozzá szemüveget használnom. De szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy milyen is az e fajta bukósisak. Ez a cross pályán való motorozáshoz ideális, vagy ha kint az erdőben szeretne valaki kirándulni. Az utcai sportmotorhoz ez abszolút nem passzol, a kialakítása miatt nagy a légellenállása, és ugye nem kell mondanom, hogy minél kisebb, annál jobb. Amit apám használt, az minden oldalon le volt kerekítve, így tökéletes a nagy sebességhez. Persze azért így is kellett tartania magát erősen, mert nem csak a fejet éri a menetszél, de bőven fejt ki erőt a felsőtestre is. Ezáltal a hát nagy tehernek van kitéve. Edzés hiányában ez csak problémákat okoz.

De ez nem is olyan érdekes téma, mint a bukósisakok. Az előbb leírtam 2 típus kinézetét, de természetesen még több is van. Amit főleg a chopper motorosok használnak, ami csak a fejtetőt védi (olyan, mint egy katonai sisak), az jól néz ki, főleg nagy szakállal, de nem a védelem az elsődleges funkciója. Persze a chopper motorosok nem száguldoznak nagy sebességgel, össze-vissza az úton. Nem mintha bárki más ezt tenné, általában mindenki betartja a szabályokat, sebességhatárokat.

A formán felül jön a kinézet. Mármint a szín és egyéb. Vannak az egyszerűen festett sisakok, egy vagy több szín keveréke. Ilyeneket lehet kapni például az üzletekben.  Szerintem ezek között is vannak nagyon jók, nekem mindig ilyen volt. Ezekre még rájöhet egy-két minta is, ami kicsit még jobban megdobja a látványt. Utána már tényleg egyedi sisakok vannak. Egyedi mintákkal, formákkal. Egyszer láttam egy olyat, amibe egy punk taraj volt beépítve. Vagy az is lehet, hogy az a motoros haja volt, csak ki volt vágva neki a hely. Nem tudom, de klasszul nézett ki. Viszont az egyedi festést elég sokan választják. Általában ha új sisakot vesz az ember, akkor érdemes, mert ha egy 3-4 évesre akarnak fújni festéket, sokba kerül ahhoz képest, hogy 1 éven belül úgyis le kell cserélni. Otthon csak akkor érdemes megpróbálni, a valaki maga is bukósisak festő művész. Máskülönben inkább el kell vinni olyanhoz, aki tényleg az. Ő (majdnem) minden vágyunkat teljesíti, ami a festést illeti, és utána büszkén, boldogan hasíthatunk az utakon, tudván: nincs még egy ilyen sisak széles e vidéken.