Konyhabútor pakolás után gerinctréning, és dinamikus jóga

Elmesélek egy rövid sztorit. Van egy nagyon jó barátom, akit Tibinek hívnak. Tudni kell rólunk, hogy mindig van valami pakolnivaló vagy nála, vagy nálam. Legutóbb akkor pakoltunk, amikor költözött. Összeköltözött a barátnőjével és a második emeletre vittünk fel ágyat, kókuszmatracot és mosógépet is. Be kell vallanom, hogy a mosógép nagyon földhöz vágott minket. Annyira semmi fogás nem volt rajta, hogy hevederekkel a nyakunkban, majd a karunkon, majd a vállunkon próbáltuk felvinni a második emeletre. Ez körülbelül 2 óráig tartott. Persze hülyéskedtünk közben és ezért is tartott ennyi ideig a művelet. Legutóbb én költöztem össze a barátnőmmel, ekkor is volt mit pakolni. Kettő nagy munkám is volt Tibi számára. Az egyik egy régi, nagy diófa szekrénysor átvitele a másik szobába. És utána jött a hab a tortán. Konyhabútor cseréje és cipelése.

Konyhabútor

Konyhabútor

Nem mondom, hogy nagyon meg szoktuk erőltetni magunkat, de ezúttal nagyon lestrapáltuk magunkat és teljesen lerobbantunk. Tibi és én is meghúztuk a derekunkat és a gerincünket is fájlaltuk a pakolás után. Ez a konyhabútor durva volt nagyon, ebben egyetértettünk Tibivel. A barátnőinktől azt a tanácsot kaptuk, hogy menjünk el egy dinamikus jóga órára és ott gerinctréninget is kapunk. El is mentünk Tibivel erre az órára, amit egy Noémi nevű hölgy tartott. Az első tíz perc után már mindkettőnk arcán csordult a könny a fájdalomtól, majd egymásra néztünk, nevettünk és mondtuk, hogy soha többet nem pakolunk ekkora bútorokat. Miután vége lett az órának, elindultunk haza. Szerencsére mindketten kocsival mentünk a jóga órára, így viszonylag könnyen mentünk haza, legalább az nem volt olyan megerőltető. Romhalmazként hazaértünk majd az fogadott minket, hogy kitalálták, mindketten szeretnének egy új ruhás szekrényt. Egymás alá adták a lovat. Felhívom Tibit, hogy hallotta-e, mondta, hogy igen, nálunk is ez megy… Mondtam neki, hogy a pakolás még rendben van, de még egy ilyen órát nem fogok kibírni, hiába is lett jobb utána.

Következő lépés az lesz, hogy Tibi apujának kell segítenünk, tetőre napelemeket felrakni, na, az is szép menet lesz!

De egyébként nem bánom, hogy mindig van valami pakolós feladat, mert ilyen annyit röhögünk a saját szerencsétlenségeinken. Mindig jó hangulatban telnek ezek az órák.

Múlthét szombaton Tibi autóját szedtük szét, mert fel lesz tuningolva, amihez hozzátartozik az is, hogy le lesz fényezve az autó. Ehhez viszont szét kellett szednünk. Le kellett szednünk az első és hátsó lökhárítót, a két ajtó, mivel csak 3 ajtós. Ezeken kívül leszedtük még a motorháztetőt, csomagtartót. Ez is egy egész napos munka volt, mivel tartottunk egy jó pár szünetet, de nem is baj, mert közben pizzáztunk, beszélgettünk sokat, és ökörködtünk. Szeretem, ha egy munka össze van vonva szórakozással, sok beszélgetéssel és egy igazán jó társasággal!