Érdekes, új élmény a gerinctornán

Mindig is voltak súlyproblémáim, de igazán csak mostanában, az utóbbi két évben kezdtem el tenni ellene. Elkezdtem tudatosabban táplálkozni és megismerkedtem a sport néhány formájával. Már sokadik féle mozgást próbáltam, amikor egyik alkalommal az edzőteremben szerettem volna helyet foglalni az órára, de csak gerinctornára volt már üres hely. Először elgondolkoztam, mert szerettem volna valami pörgősebbet, viszont mikor jobban végiggondoltam rájöttem, hogy nem is lenne baj, ha ezt is megpróbálnám, hiszen nagyon sokat ülök, és már sokszor érzem, hogy fáj a vállam, a hátam, sőt, néha a végtagjaimba is kisugárzik. Ehhez még nagyon fiatal vagyok, hogy ilyen problémáim legyenek Egyértelmű számomra, hogy ez az ülőmunkából adódó probléma, és hogy hosszú távon még nagyobb bajok is lehetnek belőle, így nem is gondolkoztam tovább bejelentkeztem a gerinctornára.

Nagyon kellemes volt, szeretek nagyon abba a terembe járni tornázni, mert egy dolog, hogy női edzőterem és az ember lányának nem kell állnia a férfiak vizslató pillantásait, de emellett nagyon színvonalas is a terem és nagyon kedvesek az edzők egytől egyig. Így volt ez a gerinctornánál is, ahol egy csupa mosoly lány jött be, és nagyon nagy szakértelemmel mozgatott át minket. És nem is gondoltam volna, de nagyon is intenzív edzés volt, hiszen a gerinc menti izmokat főleg kemény pózok kitartásával lehet edzeni, ez pedig igencsak fárasztó elfoglaltság.

Az edzés végén mindig le szoktam zuhanyozni az öltözőben és úgy megyek haza. Ezen a napon nagyon sokan voltak bent, így várni kellett. Miközben vártam, összeismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon kedvesen megkérdezte tőlem, hogy mióta járok ide és milyen órákon szoktam részt venni, mert ő most van itt először és jól esne neki némi tanács, miközben várakozunk. Meséltem neki a tapasztalataimról, aztán mivel tényleg sokat kellett várni, ő is elkezdett mesélni róla, hogy mi hozta el ide. Elmesélte, hogy ő is már gyerek kora óta súlyproblémákkal küzd, ami felnőtt korra nagyon komoly táplálkozási betegségbe fordult át. Végig ment a bulémián, anorexián volt emiatt korházban is sokat. A súlya rengeteget ingadozott az elmúlt években és már műtéten is kellett átesnie emiatt. De ami a leginkább megrázott, hogy teljesen tönkre mentek a fogai. Először észre sem vettem, pedig szemben ült velem, de valahogy úgy beszél, hogy az embernek fel sem tűnik, milyen nagy gond van szájhigiéniás fronton nála. Aztán megmutatta nekem, és én esküszöm, majdnem elájultam. Nem egy kicsi, esztétikai gondról volt szó, hanem konkrétan minden foga szinte ki volt rohadva. Mikor túlestem az első sokkon, megkérdeztem, hogy miért nem tesz ez ellen valamit. Akkor azt mondta, hogy egy darabig azért nem akarta megcsináltatni, mert félt, hogy vissza fog esni a betegségbe, és megcsináltatja a fogát sok pénzért, aztán az megint elromlik és kezdheti elölről az egészet. Pedig, ha valakire, ő rá nagyon ráférne néhány fog implantátum beültetés. Szerencsére most már ő is gyógyultnak érzi magát, megjárt egy csomó pszichológust, rendbe került önmagával és nem érzi, hogy baj lenne, de az ilyen betegeknél, mint a függőknél sem jelentik ki, hogy gyógyult, maximum azt, hogy tünet mentes.

Nagyon megsajnáltam ezt a lányt. Pedig annyira helyes arca volt, és annyira kedvesen, őszintén beszélgetett velem. De ez a probléma teljesen elrontja az összképet, és gondolom neki is csak plusz feszültséget és gondot okoz.

Sorra kerültem a zuhanyzóban, majd felöltöztem, de közben is csak ez járt az eszemben. Mi az én problémám az övéhez képest? Semmi. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mikor sajnáltatja magát, akkor arra kellene gondolni, másnak mennyivel rosszabb, nehezebb a helyzete. Nem tudom megmondani, miért kaphat valaki ilyen komoly leckét az élettől, de hiszem így ránézve, hogy megtanulta a leckét, és megérdemli, hogy minőségi életet élhessen hibátlan fogsorral.

Nem kellett sokat rágódnom a dolgon hogy eszembe jusson, hogy a nővérem nem régen járt egy fogászati klinikán, ahol gyönyörű szépen helyre tették a fogsorát. Esküszöm, ha nem a tesóm, és nem tudom pontosan jól, hogy mi volt a kiinduló helyzet és milyen fogakkal kellett leélnie a fél életét, még utáltam volna is irigységemben, mert annyira szép lett, hogy azt sem lehet megmondani még közelről nézve se, hogy nem a saját fogai ezek. Eszembe jutott, hogy adott egy névjegykártyát, ami egy 40 %-os kedvezmény utalvány volt, hogy ha egyszer úgy adódna, én is el tudjak menni és tudjak egy kis pénzt spórolni.

Nagyon siettem a zuhanyzással és szerencsére még ott találtam a lányt. Pont lépett ki az ajtón. Talán kicsit erőteljesen kiáltottam utána, hogy várjon, szerintem megijedt, de várt. Előkotortam a szekrényemből a táskám, a táskámból a pénztárcám, a tárcámból pedig a névjegykártyát. A markába csúsztattam a kedvezménykártyát. Mikor elolvasta, nem hitt a szemének. Láttam rajta, hogy mennyire boldog, még a szeme is könnybe lábadt. Elmesélte, hogy vele nem szoktak kedvesek lenni az emberek, és hogy ez most nem is tudom milyen jól esett neki. Átölelt majd szó szerint elszaladt.

Mikor elment, kicsit megkönnyebbültem. Na persze nem attól, hogy nem volt ott, hanem hogy komolyan jót tettem most valakivel, akit nem is ismerek, legalábbis remélem. Felöltöztem, lassan hazasétáltam, és soha annyira jót nem aludtam, mint aznap este. Másnap, mikor felébredtem egyre csak az motoszkált a fejemben, hogy ha már ennyire szívemen viselem mások fogának állapotát, nem ártana az enyémmel is törődni kicsit. Megkerestem a fogorvosi rendelő weboldalát a neten és online kértem egy időpontot. Pár nappal későbbre tudtak nekem adni, és én becsülettel el is mentem.

Beléptem a rendelőbe és mikor szólítottak, hogy mehetek felálltam, és az egyik ajtón megláttam kijönni a lányt. Nagy vigyorra húzódott a szája, így láttam, hogy a helyzet még nem változott, viszont köszönés nélkül kezdte el mesélni, hogy néhány hét, és lesz neki szép foga. Eltöltött a boldogság, mert úgy fest, nem feleslegesen erőlködtem. A lánnyal elérhetőséget cseréltünk, és megbeszéltük, hogy megmutatja majd nekem, ha készen lesz.