Folyton mozgásban

Gondolom már te is érezted azt, hogy most nincs tovább, és annyira fáradt vagy, hogy most fogsz össze esni. Azért hiába hisszük sok alkalommal, hogy mindenhatók vagyunk, ha a szervezetünk egyszer azt mondja hogy nincs tovább.

Az odafigyelésdancer-1284204_640

Sokszor mondom én is akár a páromnak, vagy a gyerekeknek, hogy tessék odafigyelni enni kell, és inni is kell, hiába… Néha úgy érzem, hogy annyira feleslegesen beszélek nekik erről. De hát mit is tehet egy anya, még ha fel is adom olykor, azért nem telik bele sok idő, és újra előjön. Szoktál te is így lenni?

A hétvége az egyetlen lehetőségünk arra hogy pihenjünk. Nagyon nincs szerencsém még ebben az esetben sem, mert az én gyerekeim valahogy nem egy alvós típusúak. Szerencsére már vannak akkorák hogy megbeszéltük velük ha ők felkelnek nem feltétlenül jelenti azt hogy nekünk is fel kell kelnünk. Azért jól esik az ha végre mi is pihenhetünk és nem az óra csörgésére kelek fel.

Sajnos az én fülem annyira be van állítva a mozgás hangjára, hogy ha már valamelyik felébred akkor én is ébren vagyok. Nagyon ritka az a nap amikor ez nem így van.

Amikor kiütöm magam

Talán egy hónapban egyszer van olyan, amikor úgy érzem, hogy teljesen lemerült az elem. Ilyenkor viszont semmit nem hallok, történjen akármi is körülöttem. Olyan is előfordult már, hogy a párom ébredt fel arra hogy sír az egyik gyerek, és ő ment át hozzá. Máskor meg sem tud mozdulni az nélkül hogy meg ne halljam, viszont ezeken a bizonyos kiütött napokon semmit sem veszek észre.

Azt hiszem ezek az esetek azért is vannak, mert máskor az ember folyton pörög, figyel mindenre. Persze nem egy dologra, hanem mindjárt ötre is egyszerre. Pedig sok esetben jó lenne néha megállni, de ez hétköznap lehetetlen küldetés.

Minden alkalommal várom a hétvégét, hogy majd most alszom egy jót, és pihenek, de valahogy nem jön össze. Hol a gyerekek miatt kell kelni, hogy pedig egyszerűen nem is tudok aludni. Irigylem azokat, akik legalább ilyenkor kipihenik a hétköznapi fáradalmakat.